A barlang Ősz, hosszú haja a langyos tavaszi szellővel fogócskázott. Szelíd szemeiből az Élet sugárzott. Kabátja kopott, foltos volt, rég kiszolgálta már öreg gazdáját. Görbe botján támaszkodva mélyen a szemembe nézett. Nem láttam a szemeit, túl távol voltunk egymástól, de éreztem tekintetét. Éreztem őszinteségét, jóságát, barátságát. A legrégibb emlékek törtek föl bennem, s a szeretet tiszta érzése lassan szétáradt testemben. Éreztem, amint hív magával, s a következő pillanatban megindult az erdő irányába. Nyugodtan, csendesen haladt előttem. A sűrű erdőben egy hatalmas szikla állt jól elrejtőzve a fák és bokrok között. Testét virágok, futó növények fedték be, rengeteg apró élőlénynek adva otthont. Az öreg elvezetett ide, éreztem, hogy velem van, de már nem láttam Őt. Eltűnt, amikor megpillantottam a sziklát. Megérintettem az élő, puha növénytakarót, s a nagy leveleken összegyűlt harmatcseppekkel megnedvesítetettem kiszáradt ajkamat. Körbejárva a nagy sziklát egy mélyedést vettem észre. Kezeimmel széthúztam a sűrű növényzetet, s egy barlang tárult elém. Beléptem, s megvártam amíg szemem megszokja a különös félhomályt. Elindultam lefelé a meredeken ereszkedő járatban. Kékesfehéren derengtek a barlang falai... Egy hatalmas teremben álltam. A terem közepen egy tó hullámzott lágyan. A földöntúli fény forrása maga a tó volt. Ragyogása betöltötte a járatot és otthonossá, ismerőssé tette a termet. Halk zene visszhangzott a távolból. Megnyugtató érzés volt itt lenni. Csodálatos volt hallani, amint egy-egy vízcsepp lehullva a magasból a tóba érkezett. Jó érzés volt mélyeket lélegezni a párasdús, friss levegőből. Belemártottam a tóba kezemet, s kiemelve megcsodáltam fényét. Mint egy átlátszó kesztyű, úgy vette körül tenyeremet a derengés. Néhány kortyot ittam a hűs vízből, s éreztem, amint feltöltődöm. A testem is ragyogni kezdett, körbevett a meleg ragyogás. Lassan szétáradt testemben az energia, a szeretet csodálatos energiája. Eszembe jutottak a régi emlékek, a családom, a szeretteim, s láttam magam előtt egy olyan világot, melyet a szív, s az ész együtt vezérel... Egy szerető világot, ahol mindenki megtalálhatja helyét, ahol figyelemmel, s szeretettel fordulunk egymás felé mindannyian. Egy világot, melyet csak közösen valósíthatunk meg, s melyhez mindenkire szüksége van. Egy világot, melyben mindenkire szükség van... Láttam egy világot... Láttam egy másik valóságot... Mind-Egy