Harmat

A hajnal fátyla harmatnak szülte,
egy zöld levél csendesen gyűjtötte be,
szomjas hangya kortyolt nagyot belőle,
a vízből meleg pára lesz majd délidőre.

Lehajlott a zsenge szár a súly alatt,
egy-egy csepp lassan a főér mentén haladt,
életre kelt a levél szélén egy szivárvány,
mert a Nap virgonc sugarai látszottak már.

A növény lendült, nehezék nélkül maradt,
a színes labda vidáman a föld felé szaladt,
leérve szétterült a nedvre szomjazó poron,
csak egy folt maradt a humuszos agyagon.

A gyökér szólongatta, hívta némán magához,
majd beszimpantva, eljuttatta a szárhoz,
az gyorsan szállította a virághoz, levélhez,
végül megérkezett a vízre éhező sejtekhez.

Sok-sok óra telt el a hűvös hajnal óta,
a növény a vízből már szomját oltotta,
a Nap erősen sütött, mikor a harang szólt,
a csepp a melegben újra a légbe vándorolt.

Mind-Egy