Ibolya

Az ember egész életében a tökéletest keresi, 
s mikor vége van döbben rá, 
hogy az egész tökéletes:

A rügyek, melyekből levelek pattannak ki,
a levelek között éneklő madarak,
a kidőlt fák, melyeken gombák nőnek, 
a bimbók, melyekből virágok bontják szirmaikat,
s a szirmok között nektárt szívogató pillangó.

Tökéletesek az égen rohanó felhők, 
a belőlük fakadó esőcseppek, 
a rajtuk megtörő napsugár: a szivárvány,
a csillagok és a Hold ragyogása,
a hajnal és az alkony fényei.

Tökéletes a nyíló ibolya, 
öt lila szirma, 
édeskés illata, 
hervadó virága, 
sárguló levele, 
száradó szára.

Az ember egész életében a tökéletest keresi, 
s mikor vége van döbben rá:
minden az.

Mind-Egy