Szia!

Sokszor figyellek Téged.
Kérdezek, hallgatok.
Ha kérdezel érzéseim felől, 
s érzem, hogy kíváncsi vagy arra,
amit érzek, 
elmondom.

Néha nem akarod megérteni, 
hogy nem tanács, 
nem vélemény,
hanem csak egy érzés, 
melyet megosztok Veled,
s nem azért osztom meg Veled,
hogy "tanulj" belőle,
hanem szándékok nélkül,
csak az érzésért magáért...

Néha közbevágsz, 
megértés helyett vitatkozni próbálsz,
ilyenkor elhallgatok, 
újra csak figyelek.

Figyelek kifele,
és figyelek befele.
Hallgatom a "csendet", 
érzem az érzéseim,
melyek általad, 
s általam keletkeznek.

Számomra nincsenek hibáid,
nincs helytelen gondolatod,
nincs kép bennem Rólad,
csak Te vagy...

Sokszor úgy tűnhet, 
hogy nem vagyok jelen,
mégis, mikor figyelek,
mindig ITT vagyok,
és mindig MOST.
Csak a figyelés létezik,
s általa a világ,
Te, én,
és a közöttünk lévő szeretet.

Minden szó,
minden gondolat,
minden érzés
szívből fakad...

Szeretek hinni ebben,
mégha talán nem is igaz.
Szeretem hinni,
hogy szeretni lehet,
hogy szeretni szabad.

Szeretet