Mind-Egy

Egyedül vagyok egy völgyben. Körülöttem mindenfelé havas csúcsok
törnek meredeken a magasba gyönyörű színekben pompázva a Nap 
sugarai által. Zsenge fű borítja be az egész tájat, s a parányi,
törékeny élet felmerészkedik a hegyek lábain. Néhol még a hó alól is 
kibukkan egy-egy zöld folt. Kicsi, bársonyos felhők kúsznak az égen,  
paplanként elfedve a hegyek oldalait, elválasztva a csúcsokat a 
völgytől. A fákon madarak dalolnak békésen. Hűs hegyi szellő 
simogatja arcomat. Csodálatos, magával ragadó ez az összhang. Minden 
lélegzettel, minden pillanattal az éltető nyugalmat fogadom magamba. 
Egy madár szabad röptét figyelem a magasban. Követem a szememmel,
amint méltóságteljesen szeli át az égbolt laza, kék, láthatatlan 
szövetét. Kitárom a szívem, követem lelkemmel, s meglengetve 
karjaimat, melyekből szárnyak lettek, követem testemmel is. 

A hegyek között kis völgyek bújnak meg. Megcsillan egy tó vize,
mely egy sebes sodrású patakból táplálkozik, s egy békésebb patakot 
táplál. A víz évezredek alatt mély medret vájt a talajba, hosszan 
kanyarog a csipkés hegyhátak között előbb kis folyóvá, majd 
folyammá duzzadva. A hegyek lassan dombokká szelídülnek, majd a
hosszan kígyózó csendes folyam és a hatalmas puszta tölti be a 
látóhatárt. Leszállok inni egy kicsit, mert megszomjaztam.
Apró halak úszkálnak nagy csoportokban. Köztük vagyok már én is.

Nincs vezető, s nincs kit vezetni. Egyformák vagyunk. Egy a célunk,
közös akaratunk. Mikor elválunk kétfelé, mert egy kis sziklát
kell megkerülni, már előre örülünk, hogy hamarosan ismét 
találkozhatunk. Ha egy társunk eltűnik, a lelkünk egy darabja megy
Vele, s az Ő lelkének egy szilánkja bennünk szunnyad csíraként.
Esténként a part közelében pihenve az elmosódott csillagokra és a 
nagy fehér hullámzó óriásra, a Holdra tekintek. 

Mint most az ablakból egy másik testben...

Milyen távoliak, milyen parányiak a csillagok...
Mégis mennyire közel vannak...
Mikor rájuk nézek, szívemet eltölti egy csendes, mély, nyugalmas,
mindent átható érzés. Betölti szívemet a béke... S egy kicsiny 
forrást látok, mely kékesfehér színben, a Hold, a csillagok színén
ragyog fényesen...
Ez a szeretet forrása...
Valahányszor meglátom ezt... könnybe lábad szemem...
s a forrás örömet fakasztó vize csillog szemeimben...
mint most is...

Én csak ezt tudom adni Neked... ha elfogadod...
Néhány csepp szeretetet...
S egy helyet, egy világot, ahol Minden és Mindenki Önmaga...
Ahol Minden és Mindenki Egy...
Ahol:
    Mind-Egy