Mosolygok Rád A gyertyát nem rejtegetik véka alá, nem sajátítják ki, nem takarják el fényét, mert a kihúnyt fényű gyertya nem ér semmit: nem világít senkinek. Annak sem, aki eltakarta mások elől. A gyertyának inkább a tartón a helye, hogy mindenki láthassa, mindenki érezhesse, mindenki örömét lelhesse benne. Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat :) "Jónéhány évvel ezelott a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdodött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszfordult...mindegyikük...kivétel nélkül. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy néha nekünk is le kell lassítanunk." Lelassítani, meg-megállni, körbenézni és észrevenni, megérezni, megérinteni a világot, amely körülvesz és áthat bennünket. És akkor, abban a pillanatban, mikor megérintjük a világot, a világ is megérint minket: megérinti a lelkünket, megérinti a szívünket. Észrevesszük, hogy az őszi levegőben lebegő apró vízcseppek reggeli harmat formájában borítják be a fűszálakat, a leveleket, észrevesszük az udvaron, a parkokban hajnalban "pittyegő" rigókat, meghalljuk a száradó levelek zörgését és látjuk, ahogy a kopaszodó fáról lehull egy sárga levél. Meglátjuk az úton magányosan bolyongó arcokat, ahogy társat keresnek, hogy feloldják az általuk választott magányt... Meglátjuk, megérezzük és megérintjük egymást. Egymás lelkét, egymás szívét. Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat... Egy mosoly nem kerül semmibe, se Neked, se nekem, de mindkettőnknek örömet okoz: Ha mosolyogsz, Neked azért, mert adhattál, nekem azért: rám gondoltál. Most mosolygok Rád: a számmal, a szememmel, a szívemmel, a lelkemmel, a bennünk, közöttünk lévő Szeretettel. Mosolygok Rád tegnap, mosolygok Rád ma, mosolygok Rád holnap... Itt vagy bennem, a lelkemben, a szívemben. Bennem fürdesz, a Szeretetben. Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat... A Szeretet nem veszít semmit, ha szeret: Szeretet :)