Szeretet

A világ megszűnt létezni számomra. Nincs idő, tér, nincs semmi sem...
Még én sem létezem...
Furcsa ez a megfoghatatlan harmónia. Önmagából fakad, s önmagát hozza 
létre a Semmiben, az örök-időtlen valóság-illúzióban, mint a kör, mely 
önmagából indul, s önmagába végződik, miközben végig önmagában marad.
Olyan egyszerű, olyan csodás...
Egyszerűsége teszi felfoghatatlanul bonyolulttá, s csodálatossága fagyasztó 
rideggé...
A jó és a rossz, a szép és a ronda, minden Egy ebben a végtelen harmóniában,
de mégis minden megkülönböztethetően Egy...
Ha csak egyetlenegy hiányzik közülük, a mérleg, az egyensúly felborul, mint 
ahogy az a lánc sem hajt többé, amelyből hiányzik egy láncszem...
Látom az összes illúzió-világot, amely valaha létezett, s az összes sohasem 
létező, valóságossá nem váló illúziót...
Látom az összes pillanatot egyszerre, a mindent egyesítő végső, örökké tartó 
pillanatban...
Látom az összefüggések kusza, de mégis tiszta láncolatát, a Mind és az Egy
kapcsolatát: Mind-Egy...

A Kapuban állok. A Semmi Kapujában...
A Világ, amlybe most visszajöttem, csupán egy a sok közül, amelyet 
megtapasztaltam...
Nézem barátaim, társaim - Zepiriust és Yodát -, amint csak állnak 
némán testem mellett. Szomorúság sugárzik belőlük. Érzem, hogy azt 
érzik elvesztettek. De érzem azt a szeretetet is, amely Tőlük felém 
árad. Hagytak elmenni saját utamra, pedig hatalmukban állt volna 
megakadályozni engem a Semmivel történő Eggyéválásban.

Lassan, észrevétlenül ráteszem Zepirius vállára kezem, s érzem a végtelen,
határtalan szeretetet, mely az Áldást kíséri:
- Azt kívánom Neked kedves barátom, amit Te kívánnál magadnak!
  Minden tudásom, erőm, mindenem a Tied! 
  Használd arra, amire Te szeretnéd!
  Köszönöm Barátom, hogy odaadhatom Neked mindenem!
  Köszönöm, hogy Egy lehetek Veled!
  Szeretlek Társam!

Érzem a szeretetet, a harmóniát, mely Tőle felém, s tőlem felé áramlik.
Érzem a változást, melyet a Szabadság, a Szeretet Áldása okoz most Zepiriusban
saját akaratából. Érzem, amint Zepirius is átmegy a Kapun, a Semmi Kapuján, hogy
Eggyéváljon a Semmivel általam...

- Én is szeretlek - hangzott Zepirius néma válasza, miközben megfordult,
  s a szemembe nézett...
- Megtiszteltetés lenne számomra, ha elfogadnál társadnak...
- Társak vagyunk az örök-időtlenségban, hiszen azok voltunk, s azok leszünk 
  minden pillanatban...

Ez csak egyetlen pillanat a végtelen közül...
Egyetlen valóság...
Mindenhol ott vagyunk...
Egyszerre...
Az idők végtelen pillanatában...
Mindenki, mindenhol, mindenkor...
Te is Kedves Olvasó Barátom...
Nézlek, s Szeretlek Téged is Társam...
Örülök, hogy láthatlak, s Szerethetlek...
Köszönöm Neked!
Azt kívánom Neked, amit Te kívánnál magadnak!

Szeretek mindenkit és mindent...
Az élőlényeket, s az élettelennek lászó anyagot...
A cukrot, a TV-t, a porszemet...
Mindent...
Mindent...
Mindent...
Mert az a lánc sem hajt többé, amelyből hiányzik egy láncszem...
Összetartozunk...
Örökre...

Mind-Egy