Tó Képzeld el, hogy egy hegyi tó szélén állsz és a friss hegyi levegő cirógatja arcodat, lágyan simogat, gyengéden, hullámokban érint meg! Szívd magadba mélyen a hegyi levegőt, s érezd, ahogy szétáramlik a tüdődben! Minden egyes lélegzettel érezd, ahogy a friss levegő lassan beáramlik, szétárad türődben és az erekbe kerülve eljut tested minden sejtjéhez! Érezd szíved lüktetését! Érezd, ahogy minden dobbanására a tüdődben összegyűlt friss tavaszi levegő közelebb jut sejtjeidhez! Minden békés, minden nyugodt... Olyan, mint a tó tükre... Olyan, mint a tó mögötti hótól fehér sziklák békés nyugalma... Érezd, ahogy minden lélegzetvétellel szétárad ez a nyugalom Benned lágyan lüktetve és szíved dobbanásával békésen hullámozva betölti tested, amely így lassan feltöltődik a nyugalommal, melyet a friss levegő, a havas hegy és a tó tükre áraszt! Most mártsd bele a kezed a vízbe! Érezd a tó vizének hidegét! Érezd, ahogy a hideg fokozatosan elmúlik és áthatja, kesztyűként körülöleli kezedet a tó vizének kékesfehér energiája! Meríts a kristálytiszta vízből és hagyd, hogy ujjaid között lassan visszafolyjon a tóba apró cseppekben! Majd meríts újra a vízből és kortyolj nagyot belőle! Érezd, ahogy a víz lassan szétárad a szádban, a gyomrodban, s energiája az egész testedben éppúgy, ahogy az előbb a levegő energiája eljutott minden sejthez! Most tedd, hogy ez a nyugalom szétáradjon testeden kívül is: a szobában, ahol vagy, a házban, a településen, a Földön, hogy minden lakója hadd érezze! Engedd, hogy a nyugalom békésen hullámozva lassan körülölelje a naprendszert, a galaxist, minden létező és soha meg nem születő világot! Te vagy a nyugalom, a nyugalom Benned van, s általad az egész világban. Hagyd, hogy nyugalmad sugározzon minden nap, minden nap minden órájában, minden óra minden percében, mindöröktől fogva, mindörökké, Neked, nekem, mindennek és mindenkinek! Mind-Egy