Üresség

- Az ürességben nincs hullámzó tenger,
  nincs erdei tisztás, s nem szeli át csobogó patak, 
  nincs fűszálak között nyíló virág, 
  és pillangó sem száll fel róla,
  nincs madárdal a fák között, mert madarak és fák sincsenek,
  nincs kék ég, melyen felhők úsznak,
  nincs éltető napsugár,
  mert az élet sem létezik... - mondta az ÉLET, dús levelű göcsörtös 
  élő botra támaszkodva.

- Az ürességben nincs ragyogás,
  nincs sötétség,
  nincs belső, csillogó forrás,
  nincs elfedő, nincs hűsítő és nincs zavaró árnyék,
  nincs éj, 
  nincs pirkadat, 
  nincs hajnal,
  és a Nap sem süt ki soha,
  mert a fény sem létezik... - szólt a FÉNY, hol árnyékká, hol
  ragyogássá válva.
  
- Az ürességben nincs harmónia, 
  nincs összhang, 
  nincs bolgodság,
  nincs szépség,
  nincs öröm,
  és a szomorúság könnyei se gördülnek arcokon,
  nincs vágy, mely a beteljesülésért küzdene, 
  nincs béke, 
  nincs harc,
  nincs remény,
  mert szeretet sem létezik... - mondta végül a SZERETET, s egyik 
  szeme vidáman csillogott, másikból szomorú könnyek peregtek.

- Csak üresség van... - mondtam, és elhalt az ÉLET, eltűnt a FÉNY, 
megszűnt a SZERETET.

-----

Nincsenek szavak,
nincsenek gondolatok,
nincsenek érzések,
csak az üresség...
az üresség...
üresség...
üresség...
üresség...
üresség...
üresség...
üresség...
...
...
...

-----

Végtelen idő telt el, de lehet, hogy csak egy pillanat...

- Legyen fény - mondta a FÉNY felragyogva.

- Legyen élet - mondta az ÉLET, botjából élő magok hullottak 
  mindenfelé.

- Legyen szeretet - mondta a SZERETET mindent gyengéden átölelve.

-----

Látom az erdei tisztást, melyet keresztülszel egy csendes patak,
majd lassan hatalmas folyammá duzzadva a tengerbe ér,
látom a fűszálak között szirmait bontó virágot és a róla felszálló 
pillangót, amint az először felragyogó napfényben megcsillan törékeny
szárnya,
látom a hajnali harmatcseppet, melyet az éj hűvöse fakasztott,
és látom benne a szivárványt,
látom a felhőket, a kék eget, a színek gazdagságát,
látom a fények és árnyékok játékát,
érzem az élet lüktetését...

Érzem, ahogy megérint a SZERETET...
lágyan, 
békésen,
figyelmesen,
gyengéden, ahogy csak egy angyal tud érinteni...
Körülölel, 
laza, átlátszó, fényesen csillogó fonalával átszövi lassan lelkem...
Harmóniát érzek, végtelen boldogságot és mélységes szomorúságot...

Vannak közelemben lények, melyek hasonlóak hozzám.
Néha valakit megérintek,
lágyan,
gyengéden,
ahogy csak egy angyal tud érinteni...

Látom, hogy olykor mások is ugyanezt teszik...
Valakit megérintenek,
lágyan,
gyengéden,
ahogy csak egy angyal tud érinteni...

Harmóniát érzek, végtelen boldogságot és mélységes szomorúságot...

-----

Az ürességben nincsen élet, nincsen fény, és nincsen szeretet...

Hát legyen ÉLET,
és élet született,
legyen FÉNY,
és fény született,
legyen SZERETET,
és a szívekben lett szeretet...

Szeretet