Utoljára

Egyszer, ha majd elmegyek,
egy fakó emlék sem leszek,
elfelejt az élet engem,
nyugalom tölti be szívem.

Lassan indulok, elmegyek,
nem kérem, hogy emlékezzetek,
hagyjatok eltűnni, meghalni,
egyedül, halkan elsorvadni.

Egy sóhaj még utoljára,
egy pillantás a világra,
behúnyom reszkető szemem,
kifújom végső lehelletem.

Egyszer, ha már nem leszek,
ha többé levegőt sem veszek,
s a fakó emlék is elveszett,
a csendből szól néma üzenetem:

Gondolok Rátok, a semmiben is,
honnan út vissza már nem visz,
szívemben őrzöm lelketeket,
örökké, mindig-mindig 
      szeretlek Benneteket.

Mind-Egy