Tűzvarázsló

Egy kis ág halkan ropogva olvad egybe a tűzzel. Nemrég még Tábortűz 
lobogott néhány barát örömére, most csak egy ember ül a kopár 
sziklán szomorúan, fahasábot szorongatva a kezében... 
Az utolsót, amely más, mint a többi...
Minden benne van... egyetlen érzésben...
És ez senkinek sem kell már...
Talán sohasem kellett igazán...
Az igazán fontos lett másoknak lényegtelen...

Csend volt... Hosszú csend... 
A parázs is kihűlt már a hegy tetején réges-régen... évekkel 
ezelőtt...
De a szív mélyén egy völgybéli erdei tisztáson a patak partján 
tovább égett a Tábortűz... Egy másik világban, egy másik valóságban...
S egy fiú ült mellette. A lábánál két állatka feküdt. Reményt,
szeretetet adott mindenkinek. Egyedül volt, fájt az egyedülléte, 
de mégis boldog volt, hogy mindenki és minden ott él a lelkében.
Az álmokat őrizte, világokat kapcsolt össze... Ő volt az első
és Ő lesz az utolsó tűzvarázsló...

Mind-Egy