Vendor

- Te, Te ki vagy? - kérdezte egyet hátralépve az öreg elcsukló hangon
  a kezében lévő botját feljebb emelve.
- Köpci vagyok. Azért jöttem, mert szeretnék mutatni Neked valamit, ami 
  ott belül van. Egy világot, amit Te is ismersz... csak szomorúságodban,
  magányodban elfelejtesz... - mondta szeretetteljes hangon a gwinn. Szeme 
  békésen, némán ragyogott, reményt sugározva.
- Megijesztettél! - mondta megrovóan az öreg, és a göcsörtös botot lassan
  maga mellé eresztette.
- Sajnálom. Nagyon elmerültél önmagadban, azért nem vettél észre.
  Hova szeretnél menni?
- Menni? Én már csak vánszorgok...
  A botom az egyetlen támaszom, utitársam.
- Értem. Nos, nem gyalog gondoltam. - mosolyodott el Köpci.
- Akkor hogyan? Én se lovat, se szekeret nem látok - mutatott körbe a 
  bottal.
- Guntával.
- Guntával? Hol élsz Te, a mesében? Gunták a mesében vannak, meg gwinnek
  - nevetett az öreg.
- Csak egy gwinn, és az én lennék. Bár szeretnek az emberek túlozni. Gunta 
  pedig kettő van: Kshi és Wekh - mutatott az égből lassan alászálló 
  négylábú, madárszerű lényekre a kis gwinn.

Az öreg megvakarta fejét, majd maga elé mormogva gondolkozni kezdett:
- Azt hiszem én már túl öreg vagyok. 
  Talán meghaltam?
  Vagy inkább csak meghibbantam...
- Nem, nem hibbantál meg - mosolygott Köpci.
  A helyzet szokatlan. Mindenki hasonlókat gondol ilyenkor. Pedig az álom 
  néha valóság, s a valóság néha álom. Tudod a mesék egy része igaz. 
  Legendák, történetek. Soknak van valós alapja.
- Na jó, ha már meghibbantam, akkor már úgyis mindegy - folytatta az előbbi 
  gondolatát az öreg.
- Igen, akkor már úgyis mindegy - nevetett a gwinn.
  Nos, hova menjünk?
- Bárhova mehetünk? 
- Igen, ahova kedved van.

Az öreg ismét csak a fejét vakarta.
- Látom figyeled, hogy a fejemet vakarva gondolkozom. Az ember, mire 
  megöregszik, sok bogarat összeszedhet. Nekem ez az egyik bogaram. Ha 
  töröm a fejem, akkor önkéntelenül is vagy a szakállamat simítom, vagy a 
  fejemet vakarom - mondta nevetgélve.
  Hova is menjünk... - motyogta.
  Ja, igen, ez egy másik. Magamban mormogok. Ez is a korral jár.
- Csak nyugodtan, ne zavartasd magad. Én megvárom, amíg kitalálsz valamit. 
  Bár tudom, hogy hova lesz az út - mondta Köpci.
- Hova? - kérdezte az öreg meglepődve.
- A Vendorra, a Te belső világodba, ami annyira létező, mint ez itt 
  - mutatott körbe a kis gwinn.
- A Vendorra? Honnan tudsz Te a Vendorról?
- Érzem a világot...
  És a világ része a Vendor is...
- Hm...
  Azt hiszem most tényleg oda szeretnék menni...
  ha már így meghibbantam - tette hozzá nevetve.

A gunták a magasba emelkedtek a csillagok felé. Az öreg megcsodáta az Ewon 
bolygó fényeit, a hatalmas óceánt, a vöröses Lenont, s a Harwont, mely a 
fényt, a meleget sugározta az élet számára. Csak egy apró villanás látszott, 
amikor eltűntek ebből a világból.

-----

A kapu halk sercenéssel bezárult mögöttük. A Vendor bolygó bal oldalát 
fénnyel elárasztó hatalmas Xed elkápráztatta az öreg szemét. 

- Hogy tetszik? - kérdezte Köpci.
- Lenyűgöző...
- Hamarosan évforduló lesz. Látod a két holdat? Nemsokára a kicsi vörös 
  Piaton átkúszik az Endiron, a kékesfehér óriáshold előtt - mondta a 
  gwinn.
- Csodálatos...

Az öreg gyönyörködött néhány percig a szeme elé táruló látványban, majd 
halkan megszólalt a valóság szépségétől remegő hangjával: 
- Ezt, ezt mind én hoztam létre?
- Igen...
  A kedvenc helyed. Ahol Neked minden szép volt. De lent ugyanolyan 
  emberek élnek, mint Ewon földjén, ahonnan elvágyodtál. Szabadságot 
  adtál belső világodnak, s lám világod élt vele. Teremtett, amit 
  teremteni szeretett volna. Néha háborút, néha békét, rosszat és jót,
  szomorúságot és boldogságot.
  Elveheted mindezeket Tőlük. Lehetnek csak boldogok is, ha megfosztod
  szabadságuktól Őket... 
  Megfoszthatod álmaiktól, sötétséget, bánatot okozó vágyaiktól Őket... 
  De élhetsz köztük is, szeretve Őket, mint gyermekeidet, szeretve Őket, 
  mint társaidat, szeretve Őket, mert vannak, mert általad lenni akartak. 
  A Te világod... El is pusztíthatod... Szabadságodban áll bármit 
  tenni... 
  Mert valaki vagy valami szabadságot adott Neked...
  Te továbbadtad Nekik... 
  Talán éppen Ők azok, közülük lesz Egy, aki megteremt Téged, s a 
  szabadság világa által Önmagát...

Az öreg csak nézett csillogó szemekkel...

- Köszönöm... - szólalt meg végül a kis gwinn felé fordulva.
- Magadnak köszönd - mosolyodott el Köpci.
  Te teremtetted mindazt, amit itt látsz. Én csak elkísértelek ide.
  Azt kívánom Neked, amit Te kívánsz Önmagadnak.

-----

Egy könnycsepp gördült ki az öreg szeméből a semmi közepén...
S néhány pillanat múlva először kelt fel Xed, a Vendor bolygó 
napja...

Mind-Egy